TSK · Példabeszédek 12:25

Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!

Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél vala velem.

Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.