TSK · Példabeszédek 14:35

Monda azért a Faraó az õ szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?

A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek.

Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.

A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hû és bölcs sáfár, kit az úr gondviselõvé tõn az õ háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?