TSK · Példabeszédek 3:32

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

Abban az idõben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted.

És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek elõtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten elõtt útálatos.

Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.