TSK · Apostolok 24:25

Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kõsziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:

Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza õt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;

Vessünk ugyanis frigyet a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindazon asszonyokat és a tõlük szülötteket az én Uramnak és azoknak akaratja szerint, a kik reszketve [gondolnak] a mi Istenünk parancsolatára, és a törvény szerint cselekedjünk!

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

Aszáf zsoltára.

Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert [egyik] felsõrendû vigyáz a [másik] felsõrendûre, és ezek felett [még] felsõbbrendûek [vannak.]

No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bûneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínûek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

És [Isten] kegyelme megerõsített egy ülõszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresõje, igazság ismerõje.

Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok õt segítségül, a míg közel van.

Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elõ mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkû, és a ki beszédemet rettegi.

Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.

Akkor elkülde Sedékiás király és elõhozatá õt, és megkérdezé a király a maga házánál titkon, és monda: Van-é kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És [azt is] mondá: A babiloni király kezébe adatol.

Ezt mondja az Úr Isten: Legyen elég már néktek, Izráel fejedelmei! A törvénytelenséget és erõszaktételt távoztassátok el, és cselekedjetek törvény szerint és igazságot. Vegyétek le népemrõl sarczolástokat, ezt mondja az Úr Isten.

Belsazár király nagy lakomát szerze az õ ezer fõemberének, és az ezer elõtt bort ivék.

És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mezõ barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet.

Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bõvizû patak.

Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.

De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.

Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé.

Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.

És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

[Ezeket] pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?

És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy õ az Istentõl rendelt bírája élõknek és holtaknak.

Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,

Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felõl.

Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad néki, hogy õt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván õt, beszélget vala véle.

Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.

Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

De az Írás mindent bûn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitbõl adassék a hívõknek.

Néktek pedig, a kik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, a mikor megjelenik az Úr Jézus az égbõl az õ hatalmának angyalaival.

Mert megjelent az Isten idvezítõ kegyelme minden embernek,

Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikõtök se keményíttessék meg a bûnnek csalárdsága által:

Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tõletek a bennetek levõ reménységrõl, szelídséggel és félelemmel:

A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tûrést, a tûrés mellé pedig kegyességet,

Errõl ismerhetõk meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentõl való, és az [sem], a ki nem szereti az õ atyjafiát.