TSK · Jób 6:4

Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébõl!

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;

Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elõtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elõtt is nyilván vagyunk.