TSK · Példabeszédek 12:7

Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te elõtted!

És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.

Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

Valaki azért hallja én tõlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kõsziklára építette az õ házát: