TSK · Példabeszédek 22:3

A ki pedig nem törõdék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezõn hagyá.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;

A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erõs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elõttünk levõ reménységet,