TSK · Rómaiakhoz 7:22

És megnézi a pap, és ímé a testök bõrén lévõ foltok halavány fehérek: a bõrön fakadt sömör az, tiszta az az [ember].

Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.

Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,

A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

Hanem az a zsidó, a ki belsõképen az; és a szívnek lélekben, nem betû szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés;] a melynek dícsérete nem emberektõl, hanem Istentõl van.

Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról-napra újul.

Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az õ cselekedeteivel együtt.

Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten elõtt.