TSK · 2 Krónika 32:5

És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.

Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az õ atyjának, a Dávid városának romlását;

És betöretett a város, és a harczosok mind [futni kezdtek] éjjel a kettõs kõfal között levõ kapu útján, a mely a király kertje mellett van; a Káldeusok pedig ott [táboroztak] a város körül. És a [király] is elfutott a puszta útján.

Kipusztítá Júda minden városaiból a magaslatokat és a nap-oszlopokat, és az ország csendes lõn alatta.

A hetedik esztendõben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával;

És adának az Ammoniták Uzziásnak ajándékot, és elterjede az õ híre Égyiptomig; mert felette igen megnevekedett az õ hatalma;

Ezek után a Dávid városának külsõ kõfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas [kerítéssel,] és Júdának minden megerõsített városaiba seregvezéreket helyeze.

És mikor meglátta vala õket Sedékiás, a Júda királya és mind a vitézlõ férfiak, elfutamodának és kimenének éjjel a városból a király kertjén át az ajtón, a két kõfal között, és kimenének a pusztába vivõ úton.