TSK · 2 Korintusi 1:4

Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.

Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!

Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.

És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét.

Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.

Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,