TSK · 2 Sámuel 22:3

E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.

És ezt mondja: Hol az õ istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?

És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,

Nagy segítséget ad az õ királyának,

És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]

És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.

Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.

Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.

Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.

Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.

Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm!

Jelentsétek meg és hozzátok elõ, sõt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtõl fogva és jelenté meg elõre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.

Oh Uram, én erõsségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jõnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis [isteneket] bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó.

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,

De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,

És ismét: Én õ benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.