TSK · Jeremiás 10:13

Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesõt, és tûz szálla le a földre, és jégesõt bocsáta az Úr Égyiptom földére.

Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esõnek zúgása [hallszik.]

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.

A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esõt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!

Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az õ gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr õ, a Seregeknek Istene az õ neve.