TSK · Jónás 2:10

És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!

Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!

És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lõn nagy csendesség.