TSK · Jeremiás Sir 5:14

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.

Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Ímé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek elõtt, a ti napjaitokban a vigasságnak szavát és az örömnek szavát, a võlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.

Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.

A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei.

Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a pusztába, és szívére beszélek.