TSK · Lukács 14:11

Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei elõtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királylyá kent fel téged Izráel felett?!

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.

Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

És [porba] hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a fõemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.

Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Alázzátok meg magatokat az Úr elõtt, és felmagasztal titeket.