TSK · Márk 13:36

Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,

Õrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverõk, szunnyadni szeretõk!

Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,

Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.