TSK · Példabeszédek 15:7

Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.

Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtõl származik.

Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességébõl szól a száj.

És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

Mimódon hívják azért segítségül [azt,] a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], a ki felõl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?

Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.

A nyelv is tûz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplõsíti az egész testet, és lángba borítja élet[ünk] folyását, [maga] is lángba boríttatván a gyehennától.