TSK · Példabeszédek 4:13

És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.

És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.

Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.

Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.