TSK · Zsoltárok 39:5

Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe?

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyûjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.

A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik.