TSK · Filippiekhez 2:9

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

Dávidé; zsoltár.

Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicsõ lesz nagyon.

És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;

Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.

Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élõkön uralkodjék.

A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a halálból, és ültette Õt a maga jobbjára a mennyekben.

Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

Mert a mikor az Atya Istentõl azt a tisztességet és dicsõséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsõség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:

A ki gyõz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe ûljön velem, a mint én is gyõztem és ültem az én Atyámmal az õ királyiszékében.

A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lõnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.