TSK · Zsoltárok 39:7

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

Van [oly ember], a ki egymaga van és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden õ fáradságának, és az õ szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná:] vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!

A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bõvölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.