TSK · Jób 40:2

Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?

Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára?

Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!

A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,

Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?

Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erõsebbek vagyunk-é nálánál?