TSK
Treasury of Scripture Knowledge references in Karoli.
Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az õ szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska [nehezen ]vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné.
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!
Másnap látá János Jézust õ hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bûneit!
Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.