TSK · Rómaiakhoz 1:9

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

Az Isten az õ Fiát, Jézust elsõ sorban néktek támasztván, elküldé õt, hogy megáldjon titeket, mindegyikõtöket megtérítvén bûneitekbõl.

Midõn pedig ezek elteltek, elvégezé Pál magában, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nékem látnom.

Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is,

Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.

Krisztus igazsága bennem, hogy én ettõl a dicsekvéstõl nem esem el Akhája vidékén.

A miket pedig néktek írok, ímé Isten elõtt [mondom,] hogy nem hazudom.

Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja elõtt,

Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén,

Az õ kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.

Azért mi is, a mely naptól fogva [ezeket] hallottuk, nem szûnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az [Isten ]akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben,

Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;

Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.

A mi végett rendeltettem én hirdetõvé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban.

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,