Jelenlegi óra
Reggeli ima – Prima
Hálát adunk Istennek az éjszakáért, és kérjük, hogy Krisztus feltámadásának fényével ragyogja be az új napot.
Minden óra bevezetése
Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében
az egy Isten. Ámen.
Uram, irgalmazz. Uram, irgalmazz. Uram, áldj meg. Ámen.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
MIATYÁNK
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!
A Hálaadó ima
Adjunk hálát a jótettek alkotójának, az irgalmas Istennek, a mi Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Atyjának, mert oltalmazott és segített minket, megőrzött, Hozzá fogadott, könyörült rajtunk és megerősített, és elhozott bennünket e mostani óráig. Kérjük Őt, hogy őrizzen meg minket ezen a szent napon és életünk minden napján teljes békességben. A Mindenható, a mi Urunk és Istenünk.
Urunk, Istenünk, Mindenható, a mi Urunknak, Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak Atyja, hálát adunk Neked mindenért, minden helyzetben és minden időben, mert Te oltalmaztál, segítettél, megőriztél, Hozzád fogadtál, könyörültél rajtunk, megerősítettél és elhoztál bennünket e mostani óráig.
Ezért kérünk és esedezünk jóságodért, ó embereket szerető, add meg nekünk, hogy e szent napot és életünk minden napját teljes békében, a Te félelmedben töltsük. Minden irigységet és minden kísértést, az ördög minden cselekedetét, a gonosz emberek cselvetését, a látható és láthatatlan ellenségek felkelését vedd el rólunk és egész népedről, és e szent helyről. A hasznos és üdvös javakat pedig add meg nekünk. Mert Te adtál nekünk hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon és az ellenség minden erején tapossunk. És ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.
A kegyelem, az irgalmak és az emberszeretet által, mely egyszülött Fiadban, a mi Urunkban, Istenünkben és Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban van. Aki által a dicsőség, tisztelet, hatalom és imádás illet Téged Vele együtt és az éltető Szentlélekkel, aki Veled egyenlő, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
50. zsoltár
Asáf zsoltára.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Az ima kezdete (Jöjjetek, boruljunk le – A Pál-levél – Az Egyház hite szerint):-
Jöjjetek, boruljunk le: Jöjjetek, boruljunk le és esedezzünk Krisztushoz, a mi Istenünkhöz. Jöjjetek, boruljunk le, és kérjük a mi Királyunkat, Krisztust. Jöjjetek, boruljunk le, és könyörögjünk Krisztushoz, a mi Üdvözítőnkhöz. Urunk Jézus Krisztus, Isten Igéje, a mi Istenünk, a szent Mária és minden szented közbenjárására őrizz meg minket, és kezdjük el jól a kezdetet. Irgalmazz nekünk akaratod szerint mindörökké. Elmúlt az éjszaka; hálát adunk Neked, Urunk, és kérünk, hogy őrizz meg minket e napon bűn nélkül, és szabadíts meg bennünket.
A Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (4, 1–5): Kérlek tehát titeket én, az Úrban fogoly, hogy úgy éljetek, amint az a hivatáshoz illik, amelyre elhívtattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és hosszútűréssel, szeretetben elszenvedve egymást, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével: egy test és egy Lélek vagytok, miként elhívatástok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Az Egyház hitéből: Egy az Isten, mindeneknek Atyja. Egy az Ő Fia is, Jézus Krisztus, az Ige, aki megtestesült, meghalt és harmadnapon feltámadt a halálból, és minket is vele együtt fölemelt. Egy a Szentlélek, a Vigasztaló, egy személyben, aki az Atyától származik, és megtisztítja az egész teremtést; megtanít minket, hogy a Szentháromságot egy istenségben és egy természetben imádjuk. Dicsőítjük és áldjuk Őt mindörökké. Ámen.
PÁLI LEVÉL (Ef 4,1–5)
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútûréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
A reggeli ima e nap áldott idejéből felajánlom Krisztusnak, Királyomnak és Istenemnek, és kérem Őt, hogy bocsássa meg bűneimet.
Dávid, a mi tanítónk, a próféta zsoltáraiból. Áldása legyen rajtunk. Ámen.
Az áldott nap reggeli imája,
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Apánk, Dávid próféta és király zsoltáraiból,
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
1. zsoltár
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
2. zsoltár
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
3. zsoltár
Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.
Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]
4. zsoltár
Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]
5. zsoltár
Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.
Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!
Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]
6. zsoltár
Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]
8. zsoltár
Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.
A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!
Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;
Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]
11. zsoltár
Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.
Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.
Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!
Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.
12. zsoltár
Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.
Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]
14. zsoltár
Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.
Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
15. zsoltár
Dávid zsoltára.
A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.
Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.
18. zsoltár
Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]
24. zsoltár
Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.
Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.
Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?
Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.
Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.
Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!
Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.
26. zsoltár
Dávidé.
Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.
Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!
Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét.
Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.
62. zsoltár
Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.
Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?
Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.
Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.
Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.
Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;
Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]
66. zsoltár
Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.
Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.
A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.
Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.
69. zsoltár
Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]
112. zsoltár
Dicsérjétek az Urat.
Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
142. zsoltár
Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.
Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]
A szent Evangélium János szerint (1,1–17)
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
Ez kezdetben az Istennél vala.
Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve János.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen õ általa.
Nem õ vala a világosság, hanem [jött,] hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.
Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek;
A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
János bizonyságot tett õ róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kirõl mondám: A ki utánam jõ, elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.
És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Üdvözlégy
Üdvözlégy. Kérünk téged, ó dicsőséggel teljes, mindenkor Szűz, Istenszülő, a Krisztus Anyja: vidd föl imádságainkat szeretett Fiadhoz, hogy bocsássa meg bűneinket.
Üdvözlégy, aki megszülted nekünk az igaz világosságot, a mi Istenünket, Krisztust, ó szent Szűz. Kérd az Urat érettünk, hogy cselekedjék irgalmat lelkünkkel, és bocsássa meg bűneinket.
Ó Szűz Mária, Istenszülő, a nemzetség hűséges közbenjárója, esedezzél érettünk a Krisztus előtt, akit szültél, hogy megadja nekünk bűneink bocsánatát.
Üdvözlégy, ó Szűz, az igazi Királyné; üdvözlégy, nemzetségünk dicsősége; Emmánuelt szülted nekünk. Kérünk téged: emlékezz meg rólunk, ó hűséges közbenjáró, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, hogy bocsássa meg bűneinket.
A Hitvallás kezdete
Magasztalunk téged, az igaz világosság Anyja, és dicsőítünk téged, ó szent Szűz, Istenszülő, mert megszülted nekünk a világ Üdvözítőjét: eljött és megmentette lelkünket.
Dicsőség Néked, a mi Urunknak és Királyunknak, Krisztusnak, az apostolok dicsősége, a vértanúk koronája, az igazak örvendezése, az egyházak szilárdsága, a bűnök bocsánata.
Hirdetjük a Szentháromságot, egy istenséget; leborulunk előtte és dicsőítjük Őt. Uram, irgalmazz. Uram, irgalmazz. Uram, áldj meg. Ámen.
Ekkor az imádkozó így imádkozik:
Uram, hallgass meg minket, irgalmazz nekünk, és bocsásd meg bűneinket. Ámen.
(Uram, irgalmazz) 41-szer
Κύριε ἐλέησον Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) 41-szer
Szent, szent, szent
Szent, szent, szent, Seregek Ura. Az ég és a föld teljes a Te dicsőségeddel és tiszteleteddel. Irgalmazz nekünk, Isten Atya, a Mindenható. Ó szent Szentháromság, irgalmazz nekünk. Urunk, a Seregek Istene, légy velünk, mert nincs más segítőnk nyomorúságainkban és szorongattatásainkban rajtad kívül.
Oldd föl, bocsásd meg és engedd el, Istenünk, gonoszságainkat, amelyeket akaratunkkal és akaratunk ellenére elkövettünk, amelyeket tudva és tudatlanul tettünk, a rejteket és a nyilvánvalót. Uram, bocsásd meg azokat nekünk a Te szent nevedért, melyet ránk hívnak. Irgalmad szerint, Uram, és ne bűneink szerint.
És tégy minket méltókká, hogy hálával mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
Feloldozás
Ó, a Seregek Ura, aki vagy a korszakok előtt és megmaradsz mindörökké, ki a napot alkottad a nappal világosságára, és az éjszakát minden ember nyugalmára: hálát adunk Neked, ó Király a korszakokon át, mert békességgel engedted átvészelnünk az éjszakát, és elvezettél minket a nappal kezdetére.
Ezért kérünk, ó Királyunk, a korszakok Királya: ragyogjon föl ránk arcod világossága, és világítsa meg rajtunk isteni ismereted fénye. És tégy bennünket, Urunk, a világosság és a nappal fiaivá, hogy e napot igazságban, tisztaságban és jó rendben töltsük, és életünk többi napját botlás nélkül végezzük. A te kegyelmeddel, irgalmaddal és emberszerető jóságoddal, egyszülött Fiad, Jézus Krisztus által, és a Te Szentlelked ajándékával, most és mindenkor és mindörökké. Ámen.
Másik feloldozás
Ó Te, aki kibocsátod a világosságot, hogy elinduljon, és felhozatod napodat az igazakra és a gonoszokra, aki a világosságot alkottad, mely megvilágítja a lakott földet: világosítsd meg értelmünket, szívünket és elménket, ó mindenek Ura. Add meg nekünk e jelen napon, hogy kedvedet találjuk. Őrizz meg minket minden rossztól, minden bűntől és minden ellenerőtől a mi Urunk Jézus Krisztus által. Aki által áldott vagy Te az éltető Szentlélekkel, aki Veled egyenlő, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Könyörgés, amelyet minden óra végén imádkozunk
Irgalmazz nekünk, Isten, majd ismét irgalmazz nekünk. Te, aki minden időben és minden órában, a mennyben és a földön imádott és dicsőített vagy, a mi jóságos Krisztus Istenünk, a türelmes, nagy irgalmú és bőségesen könyörületes, aki szereti az igazakat és könyörül a bűnösökön, akik között első én vagyok; aki nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen; aki mindenkit meghívsz az üdvösségre az eljövendő javak ígérete miatt:
Uram, fogadd el tőlünk e órában és minden órában könyörgéseinket; könnyítsd meg életünket, és vezess parancsolataid megtartására; szenteld meg lelkünket; tisztítsd meg testünket; igazítsd meg gondolatainkat; tisztítsd meg szándékainkat; gyógyítsd meg betegségeinket és bocsásd meg bűneinket; és szabadíts meg minket minden rossz szomorúságtól és szívfájdalomtól; vegyél körül minket szent angyalaiddal, hogy táborukkal megőrizve és eligazítva eljussunk a hit egységére és a Te felfoghatatlan és határtalan dicsőséged ismeretére; mert áldott vagy mindörökké. Ámen.
Istenünk, tégy minket méltókká, hogy hálával mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...