Story
A felső-egyiptomi Asszjút tartomány Abnúb járásában fekvő Szalám faluban született 1923. augusztus harmadikán egy gyermek, akit Nazír Gajjid Rúfailnak neveztek, s akit Isten már anyja méhétől szent Egyháza szolgálatára különített el. Jámborságban nevelkedett, és zsenge ifjúságától fogva lángolt szívében Krisztus szeretete, úgyhogy még gyermekként hűségesen munkálkodott a vasárnapi iskola mozgalmában, népe gyermekeit az üdvösség útjára tanítva.
Tanulmányait befejezvén történelemből szerzett egyetemi oklevelet, ám e világ dolgai nem tudták kielégíteni az Istenre szomjazó lelket. Belépett a Kopt Ortodox Teológiai Szemináriumba, tanárai közé számláltatott, és gyarapodott a Szentírás ismeretében. De a pusztaság hívása vonzotta őt, miként a nagy atyákat is őelőtte.
1954. július tizennyolcadikán elhagyta a világot, és belépett a Szent Szűz kolostorába, amelyet Vádi an-Natrún sivatagában Dér asz-Szurján (a Szírek Kolostora) néven ismernek, felöltötte az angyali szkímát, és az Antóniosz asz-Szurjáni nevet kapta. Ott egészen átadta magát az imádságnak, a böjtnek és a munkának, és rábízták a kolostor ősi könyvtárát, ahol rendezte annak becses kéziratait. Majd mélyebb csendre vágyva visszavonult egy barlangba, amelyet saját kezével vájt ki, távol a kolostortól, és ott élt remeteként mintegy hat éven át, szüntelen imádságban és szemlélődésben, a szenvedélyek ellen küzdve és Istennel társalogva a pusztaság csendjében.
1962-ben a szentéletű VI. Cirill pápa kihívta őt magányából, és kezét rátéve püspökké szentelte a keresztény nevelés szolgálatára és a teológiai szeminárium dékánjává tette, s a Senuda nevet adta neki a koptok nagy archimandritája után. Tanító pásztorként önmagát áldozta fel az ifjakért, és gondoskodása alatt a tanítványok száma nagyon megsokasodott.
VI. Cirill pápa elszenderülése után Szent Márk apostoli trónjának sorsa őreá esett, és 1971. november tizennegyedikén Alexandria száztizenhetedik pápájaként iktatták be. Több mint negyven éven át legeltette Krisztus nyáját egy atya szívével. Hétről hétre tanította a népet, ezreket gyűjtve egybe, hogy hallják Isten igéjét; több mint száz könyvet írt az Egyház tanításáról és lelki életéről, melyek közül sokat lefordítottak a nemzetek nyelveire; püspökök tucatjait és papok százait szentelte fel, és templomokat és kolostorokat alapított a föld minden táján, hogy a szétszórtságban élő kopt hívők ne maradjanak pásztorok nélkül.
A jó pásztor nem menekül el a megpróbáltatás napján. A szorongattatás idején a pápát fogságban tartották és a kolostorba zárva elszigetelten éltették, ő pedig türelemmel viselte a próbát, önmagát Istenre bízva; és próbatételének évei után visszahelyezték székébe és népéhez, amely nagy örömmel fogadta őt. Utolsó napjaiig fáradozott, jóllehet a betegség és az öregség meghajlította, mindvégig szerető atyja maradva gyermekeinek.
Elszenderült az Úrban 2012. március tizenhetedikén, ami Barmaht nyolcadika, miután mintegy negyven éven és négy hónapon át legeltette Alexandria Egyházát. Hatalmas sokaság siratta atyját, és saját kívánsága szerint testét Szent Bisój kolostorában, Vádi an-Natrúnban helyezték nyugalomra, közel a pusztai atyák ereklyéihez, akiket annyira szeretett.
Imái és áldása legyenek velünk. Ámen.